A kávé előtti idők

Körülbelül 21-22 éves koromban kezdtem el kávét inni. Előtte egyszerűen azért nem kávéztam, mert mindig keserű volt és rossz élményként éltem meg. Nem szerettem azt az égett, keserű ízt és nem értettem, hogy miért isszák olyan sokan, hiszen számomra borzalmas volt. Így visszagondolva, ha lettek volna nagy kávézóláncok, akkor biztosan hamarabb kezdtem volna el kávézni, mert a tejes-cukros-szirupos-csillámpónis italok biztosan ízlettek volna.  Azt viszont meg kell hagyni, hogy a frissen őrölt kávé illatát mindig imádtam és többször kortyoltam bele a barátaim kávéjába, reméltem, hogy na, majd most megszeretem, de azt a kellemes illatot soha nem követte egy jó íz.

Ezeknek a rossz élményeknek az eredményeként az egyetemi évek alatt egyáltalán nem kávéztam, aztán ahogy elkezdtem dolgozni, ez megváltozott. Akkoriban Kecskeméten éltem és szellemi munkát végeztem, hosszasan kellett a laptop előtt ülnöm és koncentrálnom. Sokszor éjszakába nyúltak a munkaórák és másnap eléggé nehezen indult a nap. Ez bizony eltartott néhány évig és amikor nem volt kedvem teázni, akkor elkezdtem valamilyen alternatív koffeinforrás után nézni. A kóla és energiaitalok soha nem voltak opciók, tehát értelemszerűen elérkeztünk a kávézáshoz. De rakjuk ezt nyugodtan idézőjelbe, a következő fejezetből kiderül, hogy miért…

 

Az első otthoni próbálkozások

20-as éveim elején, zéró tudással a kávékról mit is ihattam volna, mint a jó öreg instant „kávékat”?  Ezt láttam otthon, hát kipróbáltam és meglepő módon meg tudtam inni. Anno ez pont elég volt ahhoz, hogy sikerélményként éljem meg és azt gondoljam, hogy én is elkezdtem kávézni. Mélyről indultam, valljuk be, onnan csak felfelé vezetett az út. 🙂

Ahogy visszanézek az elmúlt évekre, jól látszik, hogy végigjártam egyfajta „kávé-evolúciós” utat, amíg eljutottam a legfelsőbb szintekre.

Azt tapasztalom, hogy nagyon sokan járnak hasonló cipőben, akik nem tudják, hogy nincsenek elérhetetlen távolságban a legjobb minőségtől. Szeretnek kávézni, vagy legalábbis szeretnének jobban kávézni és nyitottak is az új ízekre. 
Nálam nagyon szépen megfigyelhető a folyamatos javulás, egyfajta felfelé ívelő pálya a minőséget illetően. Ezzel párhuzamosan természetesen bővült az otthoni eszközparkom és persze a tudásom is.

 

Fejlődés

Láthatjátok, hogy teljesen vakon voltam a kávék világában. Amint kezdtem megunni a 3 az 1-bent, ösztönösen elkezdtem valami finomabb kávét keresni. (minden relatív ugye :D) Ekkor jöttek a jobb, magasabban pozícionált instant kávék, mint a cigis kávé – Davidoff. Próbálkoztam kotyogóssal is, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Innen is gyorsan tova szökkentem és egyre több kávét ittam az egyik helyi kávézóban Kecskeméten. Sokszor csak azért mentem el oda, (autóval 10 perc), hogy igyak egy igazi kávét, egészen konkréten cappuccino-t vagy latté-t. Akkor még azt gondoltam, hogy amit iszom, az mennyire jó minőségű. Ami végül is igaz volt, mert az volt akkor és ott a számomra elérhető legjobb választás.

 

Kávézó helyett Aeropress

Egy idő után meguntam ezt az ingázós dolgot és bizony a pénztárcám is megérezte. Naponta kettő, 500-600 forintos kávé elég húzós kiadás tud lenni hosszú távon, ha csak heti 5 nap iszom, akkor is, ráadásul becsusszant egy-egy süti meg szendvics is a kávék mellé. Hogyan lehet hát otthon is finom kávét inni? Karos espresso gépben nem gondolkoztam, mert nem ismertem a márkákat, nem is tudtam sok mindent a kávékról és valami olcsóbb, egyszerűbb megoldást kerestem. Így érkeztünk hát el az Aeropresshez. Nagy ugrás volt ez a korábbi otthoni italokhoz képest. Egy teljesen korrekt kávét tudtam vele készíteni, gyorsan és állandó minőségben. Nem tudom már hogyan találtam rá, de rögtön egy Hario Mini Mill őrlővel érkezett párban az Aeropress és nagyon sok évig volt hű társam otthon és utazásaim alkalmával is. Kicsi, kompakt, hacsak nem tolatsz rá autóval, akkor szinte mindent kibír. Friss, minőségi kávé, jó víz és már kész is.
3-4 évig csak ezt használtam és elégedett voltam az eredménnyel, váltogattam a kávékat, kipróbáltam rengeteg bolti, árban feljebb pozícionált kávét, mert akkor még nem sok magyar pörkölő volt és nehezebb volt beszerezni minőségi, friss kávét, mint manapság. Egy idő után már valami más ízre is vágytam. Mondjuk azokat a kávékat se innám már, amiket anno fogyasztottam. Bizony változik az ember ízlése és gyorsan hozzászokik a jóhoz.

 

Budapest – Újhullám

Mikor Budapestre költöztem, felfedeztem egy fantasztikus helyet, ami vészesen közel volt hozzám. Ez nem más volt, mint a My Little Melbourne, ami az elsők között nyílt specialty kávézó volt Budapesten és teljesen más dimenzióba helyezte a kávét számomra. Ekkor rájöttem, hogy milyen is az a kávé, amit imádok. Ebben az időszakban már eltűnt a cukor a kávémból, csak a tej maradt és abból is egyre kevesebb. A kecskeméti kávézókhoz képest egy hatalmas ugrás volt minőségben. Cappuccinot és jellemzően cortadot ittam. Rászoktam arra, hogy nem készítek otthon kávét, hanem leugrom a MLM-be, ami 2 utcára volt tőlem. Nem nehéz kitalálni, hogy megint volt egy hosszabb időszak, amikor egy kisebb vagyont költöttem kávéra 😀 Egy idő után megint visszakacsintgattam az Aeropresshez, utazásokhoz mindig vittem magammal, de már sokkal jobb minőségű kávékat használtam és többet olvastam a helyes elkészítésről is, folyamatosan fejlődött az ízlésem.

 

Kotyogós

Herczeg Olivér barátom és a Maran baristája vezetett be a kotyogós rejtelmeibe, ő volt az, aki megmutatta, hogy bizony a kotyogósból is elő lehet csalogatni olyan ízeket, amiket eddig nem ismertem és kimondottan jók! A helyén kell kezelni ezt az eszközt, de sokan meglepődnének, hogy milyen kávét lehet vele készíteni.
Olivér 5 éve barista, számos kávézóban dolgozott már Budapesten, Kecskeméten és Pécsen is, és emellett szőlész-borász szakon tanul a PTE-n. A Kecskeméten tartott kotyogós workshopjai folyamatosan teltház mellett futottak.

 

 A ROK – éra

Ugye már említettem korábban, hogy szerettem volna otthon is igazi espressot inni és már régóta tervezgettem egy ROK beszerzését. Ezt a barátaim is tudtak, és megleptek a születésnapomra egy ROK-kal, ami a tökéletes ajándéknak bizonyult. Az első napokban nem lehetett elrángatni mellőle, folyamatosan kísérleteztem és próbálgattam az őrleményeket, az arányokat. Eleinte kevesebb, mint több sikerrel jártam, de néhány nap múlva már konzisztens minőséget tudtam előállítani, amint megtaláltam a megfelelő beállításokat.

 

 

 

A Maran

Régóta törtem a fejem egy vállalkozás elindításán, de nem voltam biztos abban, hogy mit is szeretnék csinálni, mi az, amivel adhatok valamit és amivel értéket teremthetek, pedig végig ott volt a szemem előtt a kávé, amit mindig is imádtam. Egy hosszabb út volt, mire eljutottam ide. Önismereti, szakmai fejlődés, sok ötlet, kudarc és próbálkozás után kikristályosodott, hogy mit is szeretnék pontosan csinálni. Saját kávémárkát szeretnék, ami kizárólag magas minőségű kávéval foglalkozik, de ennél azért jóval többet is ad és máshogy működik, mint bármilyen itthoni márka. Ennek a részeredményét láthatjátok, kérlek legyetek türelemmel, mert folyamatosan fejlődik az oldal, vele együtt mi is és remélhetőleg, ennek köszönhetően Ti is egyre edukáltabbak lesztek a kávék világában és sok  új érdekességet tudunk mutatni. 🙂

 

Jó kávézást!
Marci